Jog a fotózásban

Ugyan senki sem szeret „jogászkodni“ a megrendelővel, és sajnos a fotózás előtti „papírozásnak“ sincs meg itthon a kultúrája, érdemes megjegyezni, kit, hogyan, mikor, és milyen jog illet meg, ha elkészül egy fénykép. Magyarországon az irodalmi, tudományos, művészeti alkotások védelméről a Szerzői jogról szóló 1999. Évi XXVI törvény rendelkezik.

Száraz, de érdekes olvasnivaló lehet mindenkinek, aki fotózik, vagy fotózáson vesz részt modellként:

https://www.sztnh.gov.hu/hu/szerzoi-jog/szerzoi-jogi-alapfogalmak

„A szerzői jogi védelmet az alkotásnak az egyéni, eredeti jellege alapozza meg. A szerzői jogi védelem feltétele, hogy a mű egyéni, eredeti jellegű alkotás legyen.“

Tehát minden olyan alkotást a létrejöttétől fogva megilleti a szerzői jog, amely egyéni eredeti jellegű alkotás. A fénykép is ide tartozik, a szerzőt illető jogok pedig a fotósra értendők. Ezek például a többszörözés, vagy terjesztés joga, de a trejesztésé és az átdolgozásé is. A műhöz kapcsolódó ún. Vagoyni jogokról a szerző lemondhat, ez történik akkor, hamodellszerződést kötünk a megrendelővel. Ebben az esetben bár a készítőt megilletik a személyhez fűződő jogok (azaz, hogy  alkotóként a nevét fel kell tüntetni a fotó mellett, vagy, hogy ő hozhatja nyilvánosságra az alkotást), a képek felhasználásának, terjesztésének, vagy más, a szerződésben rögzített aktusának a joga a megrendelőhöz kerül. A felhasználási jog ellentételezésére szolgál a jogdíj, amit normális esetben a fotográfus díján felül, a képek értékéről való megegyezés után kap kézhez az alkotó.

Bonyolult, igaz? Nos, valóban az, de véleményem szerint a törvény célja éppen az, hogy védje az alkotót, és a fotóst megillető jogok elismerésével talán kicsit elgondolkoztasson mindenkit, ha engedély nélkül szeretne felhasználni egy fotót.

Leave a Reply